Képzelj el egy hatalmas citromot! Tele van ízekkel, vitaminokkal, ahogy vegyszerekkel is. Egy hosszú út minden szépségét és gyötrelmét hordozza magában, mégis gyönyörű, és ellenállhatatlan. Van, aki utálja, és ahogy csak tudja, kerüli, mégis úton-útfélen találkozik vele a teájában, a fagylaltjában vagy éppen a rántott hús prézlijén. Mások nem foglalkoznak vele, egyszerűen szeretik, ha kéznél van használják, de szívesen pótolják egyéb anyagokkal is, ha úgy adódik. Vannak, akik védik, mások ültetik és fejlesztik. Ilyen a magyar nyelv is: elkerülhetetlen és mindennapjaink szerves része, a legfinomabb árnyalatát adja egy-egy kifejezésnek, mintha csak arra az ízre volna szükség. Máskor marja a torkunkat, köhögünk tőle, a gyomrunkat is megüli. Pont ezért mondják, hogy csak mértékkel szabad vele bánni, hiszen tömény és erős; mi viszont mindezt figyelmen kívül hagyva két kézzel esünk neki, és az utolsó cseppig kifacsarjuk ezt a sok mindenen átment, mégis zamatos és szaftos gyümölcsöt, hogy elkészítsük a lehető legtöményebb virtuális nyelvi koktélt. Jó fogyasztást kívánunk!
D és W
